Ugrás a tartalomhoz

Pósta Sándor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pósta Sándor
Gerentsér László és tanítványa, Pósta Sándor (1924)
Gerentsér László és tanítványa, Pósta Sándor (1924)
Személyes adatok
Születési dátum1888. szeptember 25.
Születési helyPánd, Osztrák–Magyar Monarchia
Halálozási dátum1952. november 4. (64 évesen)
Halálozási helyBudapest,[1] Magyarország
Állampolgárságmagyar
Versenyzői adatok
Fegyvernemtőr, kard
KlubMűegyetemi AFC
EdzőItalo Santelli
Gerentsér László
A Wikimédia Commons tartalmaz Pósta Sándor témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
Magyarország színeiben
Vívás
Olimpiai játékok
arany
1924, Párizs
kard egyéni
bronz
1924, Párizs
tőr csapat
ezüst
1924, Párizs
kard csapat
Magyar bajnokság
arany
1922
kard egyéni
ezüst
1923
kard egyéni
arany
1924
kard egyéni

Pósta Sándor, született: Gáspár Sándor (Pánd, 1888. szeptember 25. – Budapest, 1952. november 4.)[2] olimpiai bajnok magyar vívó, katona, fogorvos, újságíró.

Fiatalkora

[szerkesztés]

Pándon született Gáspár Julianna gyermekeként, Pósta Sándor Árpád és neje, Sprung Paulina fogadták örökbe. A Bajai Gimnázium kitűnő tanulója volt.[3] Ezután Kolozsvárra járt orvosi egyetemre, ahol a Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Club tagjaként már számon tartották mint tehetséges kardvívót.[4][5] Fényesnek induló sportkarrierjét azonban megszakította az első világháború. A lövészárokból súlyos csípősérüléssel tért haza, ám Bécsben megoperálták, majd onnan visszatérve gyógytornázni kezdett, és ez lehetővé tette, hogy ismét vívni kezdjen. 1923. május 2-án Budapesten feleségül vette Lux Margit filmszínésznőt.[6]

Sportpályafutása

[szerkesztés]

Javulásán felbátorodva felkereste Italo Santelli vívótermét, ahol Santelli mester és Gerentsér László tanítványa lett. Belépett a Műegyetemi AFC-be, és ennek színeiben kétszer is (1922[7] és 1924[8]) megnyerte a magyar kardvívó bajnokságot. Utána nagy versenykörutat és tanulmányutat tett Olaszországban.[5] Öt alkalommal volt tőr-, négy alkalommal kardvívó válogatott.

A párizsi olimpia

[szerkesztés]

Az 1924-ben rendezett párizsi olimpiára kiküldetése pénzügyi gondok miatt kétségessé vált, végül Baja városa vállalta annak minden költségét.[9]

A Berty László, Garay János, Pósta Sándor, Rády József, Schenker Zoltán, Széchy László, Tersztyánszky Ödön, Uhlyárik Jenő felállásban szereplő kardcsapat az ezüstérmet szerezte meg az olimpián, miután a döntőben 8:8-ra végzett az olaszokkal, azonban 46:49-es tusarányban alulmaradt. Ennek a döntőnek Pósta volt a negatív hőse, ő vesztette el az utolsó előtti csörtét.

Öt nappal később aztán az egyéniben Pósta javított. A nyolcas fináléban hárman holtversenyben végeztek az élen 5 győzelemmel, ezután körmérkőzés döntött a győztesről, és Pósta itt már simán nyert: 4:0 arányban a később ezüstérmes francia Roger Ducret, 4:1 arányban pedig a bronzérmes Garay János ellen.

Pósta ezenkívül tagja volt a Berty László, Lichteneckert István, Pósta Sándor, Schenker Zoltán, Tersztyánszky Ödön összeállítású tőrcsapatnak is, amely harmadik helyezett lett, ezzel mindhárom éremből gyűjtött egyet-egyet Párizsban.

Jelleme

[szerkesztés]

Pósta egyszerűen félt a szerepléstől: a legenda szerint nem maradt fel vívásáról egyetlen hiteles fénykép sem, mert mindig udvariasan megkérte a kattintgatni vágyó fotósokat, hogy „uraim, inkább a másik versenyzőre fókuszáljanak”.[9] Roppant babonás volt, sem a versenyek előtt, sem azok után nem adott interjút, nem állt szóba senkivel. Ha a csapatot fényképezték, elbújt. Amikor egy újságíró Párizsban nyilatkozatért kopogtatott be szállodai szobájába, kiküldte a névjegyét, és a neve alá odaírta: „Megnyertem az olimpiai bajnokságot! Ez az én nyilatkozatom!”[5]

Sokoldalú élete a sport után

[szerkesztés]
Önarcképe (1924)

Az egyetemet szájsebész-fogorvosként fejezte be. Orvosi hivatása mellett sportújságírással, sportkarikatúra-rajzolással, festéssel, zeneszerzéssel is foglalkozott. Több nyelven kifogástalanul beszélt, ezért tolmácskodott is. Emellett különböző színdarabokban is szerepelt.[5] Egy ideig a Magyar Köztársaság egészségügyi népbiztosának helyettese volt.[3] Halálát szívizom-elfajulás okozta.

Emlékezete

[szerkesztés]
  • Baján az ő nevét viseli a városi sportcsarnok.[3]
  • Dunaharasztiban utcát neveztek el róla.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ https://www.sports-reference.com/olympics/athletes/po/sandor-posta-1.html
  2. ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 2200/1952. folyószáma alatt.
  3. ↑ a b c Archivált másolat. [2008. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 10.)
  4. ↑ Killyéni András Péter: Kolozsvár sport-kultúrtörténete Trianon előtt (1868-1920). old.semmelweis.hu (2011) (Hozzáférés: 2024. január 25.) [doktori értekezés]
  5. ↑ a b c d Archivált másolat. [2009. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 10.)
  6. ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. V. ker. állami házassági akv. 255/1923. folyószáma alatt.
  7. ↑ http://www.huszadikszazad.hu/index.php?apps=cikk&cikk=14307
  8. ↑ http://www.huszadikszazad.hu/index.php?apps=cikk&cikk=15514
  9. ↑ a b http://www.mob.hu/champdata/details/id/25056/

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pósta_Sándor&oldid=26909635”